A stabilitási és növekedési egyezmény új politikai gazdaságtanáról

A Közgazdasági Szemle 2003–2005 között számos olyan elemzést közölt, aminek tárgya az Európai Unió régi és új tagállamaiban megfigyelhetõ folyamatok statisztikai elemzése volt, s ennek alapján értékelték a stabilitási és növekedési egyezmény fenntarthatóságát, a közös valuta bevezethetõségét az új tagállamokba, valamint az ehhez vezetõ célszerû utat. Ebben az írásban – a korábban megjelent elemzések kiegészítéseképpen – arra teszünk kísérletet, hogy megvizsgáljuk: a szakmai és politikai viták kereszttüzében álló megoldás, a szabálykövetõ államháztartási politika európai változata valóban csak „ostobaság”, mint Romano Prodi egyszer vélte, vagy inkább olyan, valós közgazdasági tartalmat hordozó keretnek kell tekintenünk, amelynek a betartása, sõt, az elõírtakon túlmutatóan szigorú alkalmazása az új EU-tagállamok fenntartható fejlõdésének elõfeltétele, különösen közép- és hosszú távon.